A késő délutáni nap egyre lejjebb bukott, lágy, aranyló fényt vonva a hátsó udvar köré. Althea a kis hintán ült, ölében Grace-t ringatva, míg Josh a kertben szaladgált, és nevetése betöltötte a levegőt. A túloldalon Lydia egy kerti székben pihent, botja a padnak támasztva. Arca nyugodtnak tűnt, de a szeme csendes megfigyelőként fürkészett.

– Josh folyton nő – mondta Lydia, és halvány mosoly jelent