– Igen – bólintott Nathan. – És tudnod kell, nagyjából annyi idős lehetsz most, mint ő volt, amikor először mert visszabeszélni nekem. A hangszíned, az, ahogyan visszafojtod az érzelmeidet… figyelemre méltóan hasonló.

Josh egy pillanatra elhallgatott. Valami melegség öntötte el a mellkasát minden alkalommal, amikor a nagyapja így beszélt az édesapjáról. – Tényleg?

– Tényleg – mondta Nathan mosolyo