A reggel úgy folytatódott, ahogy az normális esetben történt volna – vagy legalábbis úgy tűnt.

Riana kimért mozdulatokkal telepedett vissza a székébe, de bárki, aki jól ismerte, felismerte volna az igazságot: haragját a puszta méltóság kényszerítette meghódolásra. Az előtte álló teáscsésze már kihűlt, és esze ágában sem volt kicserélni.

Újra és újra hosszan kifújta a levegőt.

– Ez a nő túl messzir