Aztán már csak mi ketten maradunk. Alaric lassan közeledik, felemelt kézzel, mintha valami sebesült állat lennék, akit próbál nem megijeszteni. A mozdulat annyira ismerős, hogy szinte fáj – pont, mint azon a napon a kunyhómban, amikor még azt hittem, csupán egy sebesült farkas, aki segítséget keres. De már akkor sem csupán egy farkas volt. És most nem vagyok benne biztos, hogy én mi vagyok a számá