Alaric

A fekete díszruha börtönnek érződik, ahogy a tükörképemet bámulom. Apám megemlékezése egy óra múlva kezdődik, és még mindig képtelen vagyok rávenni magam, hogy elmozduljak erről a helyről.

– Fiam. – Anyám hangjára elfordulok az ablaktól, ahonnan vakon bámultam a lent gyülekező tömeget. Valahogy kisebbnek tűnik, a gyász kissé megtörte máskor tökéletes testtartását. – A díszőrség felsorakozot