Alaric

Az idő megfagy, ahogy figyelem az érzelmek átvillanását Sage arcán – döbbenet, sértettség, megértés, majd... puszta düh. De nem irántam. A kötelékünkön keresztül érzem a hűségembe vetett abszolút bizonyosságát, még akkor is, amikor az ereje gyülekező viharként növekszik.

– Tényleg, Eris? – A düh Sage hangjában acélt tudott volna olvasztani. – Ide süllyedtél?

Eris diadalmas vigyora némileg m