Alaric

Sikolya hasít bele az éjszakába, az éber, felszínes alvásból azonnal a teljes riadókészültség állapotába rántva engem. Mellettem Sage láthatatlan béklyók ellen küzdve hánykolódik, kezeivel kétségbeesetten markolássza immár lapos hasát.

"A kisbabám!" – Rettegés tölti meg a hangját, szeme nyitva, de a sötét hálószobánk helyett a rémálmait látja. "Elvitte! Cassius elvitte a kölykünk!"

"Sage" –