Iris

A délután még nehezebb.

Most sűrűbb erdőn haladunk keresztül, és az ösvény több koncentrációt igényel. Aminek jónak kellene lennie – el kellene terelnie a figyelmemet arról a folyamatos tudatról, hogy Garrett ott van mögöttem.

Nem működik.

Kínosan tudatában vagyok minden hangnak, amit kiad, minden mozdulatának. A kötelék úgy húz, mint valami fizikai pányva, és annál kitartóbbá válik, minél to