Iris

Alig bírjuk végigcsinálni a vacsorát.

Az étel egyszerű – a konyháról hozták, semmi különleges. De alig érzem az ízét. Alig tudok másra koncentrálni, csak arra, ahogy Garrett folyamatosan engem néz, és ahogy a levegő minden perccel egyre sűrűbbé válik közöttünk.

"Nem eszel" – jegyzi meg.

"Te sem."

"Szétszórt vagyok." A hangja rekedtes. "Eltereled a figyelmemet."

"Tényleg?" Leteszem a villámat,