Garrett

– Talán csak most jössz rá, mennyire törődsz velem – veti fel Iris gyengéden, megtörve a közénk ereszkedő csendet.

– Talán. – De ez annál sokkal hatalmasabbnak érződik. Alapvetőbbnek. – Vagy talán mindig is ennyire törődtem veled, csak nem emlékeztem rá.

Teljesen megdermed. – Hogy érted ezt?

– Az álmok egyre erősebbek. – Rápillantok. – Viták. Érzések, amiket nem egészen tudok megragadni. A