Iris

– Szerinted mennyi időre lesz szükséged? – kényszerítem magam a kérdésre, nem hagyva, hogy ilyen könnyen kibújjon a felelősség alól.

– Nem tudom. – Nem hajlandó a szemembe nézni. – Én csak… most nem lehetek a közeledben. Nem tudok úgy rád nézni, hogy ne lássam, mit tettem. Hogy ne emlékeznék…

A hangja elcsuklik. Elfordul, a válla rázkódik.

– Menj – suttogom. Mert ha nem teszem, teljesen össze