Iris

Nem tudom, meddig zokogok. Az idő elveszti az értelmét, amikor az ember világa a végéhez ér.

Végül a könnyek elfogynak. A hangom bereked. A zokogást csuklás, majd csend váltja fel.

De a fájdalom nem múlik el. Sőt, inkább fokozódik. Méregként ivódik a csontjaimba.

– Ő egy idióta – mondja Alaric halkan. – Egy bűntudattól gyötört, önfeláldozó idióta.

– Elmegy. – A hangom üres. – Tényleg elhagy.