Iris

Aznap éjjel épp a lakosztályomban dolgozom, amikor a kötelék fellángol.

Élesen. Hirtelen. Kétségbeesetten.

Garrett. Felém nyúl. Próbál kapcsolódni.

Egy pillanatra megkísért a gondolat, hogy válaszoljak. Hogy engedjem, hogy érezzen. Hogy megnyissam a falakat, amiket építettem.

Aztán eszembe jut, hogy hibának nevezte a közös éjszakánkat. Eszembe jut, hogy azt mondta, a kötelék manipulál engem.