Garrett

Nem alszom.

Nem tudok aludni, ha tudom, hogy hajnalban elmegy. Le sem tudom hunyni a szemem anélkül, hogy ne látnám az arcát, ne hallanám a hangját, ne érezném a köteléket, amely vékonyra nyúlik és távolivá válik, amint elment.

Tudom, hogy ez nevetséges. Már el kellett volna mennie. Ha nem történik a kóbor-támadás, már el is ment volna. De valahogy ez a késedelem, ez az apró haladék még ne