– Csak egy kicsit? – kötekedem.

– Rendben, nagyon is túlzottan védelmező vagy – nevet fel. – De pont ezért szeretlek. Még akkor is, ha minden alkalommal megkérdezed, hogy eljött-e az idő, amikor furcsán veszem a levegőt.

– Még rosszabb leszek, amikor a baba már tényleg itt lesz – figyelmeztetem.

– Tudom. – Nem tűnik aggódónak. – De majd megoldjuk. Együtt.

Kellemes csendben ülünk, a kezem a hasán,