Iris

A negyedik napon teát hoz nekem.

A könyvtárban vagyok, emlékezetmágiáról szóló szövegekkel körülvéve – olyasmit keresek, ami elkerülhette a gyógyítók figyelmét, valami módot arra, hogy helyreállítsam, amit elvettek, anélkül, hogy elpusztítanám azt, ami megmaradt. Hiábavaló. Tudom, hogy hiábavaló. De nem tudom abbahagyni a próbálkozást.

Először a kamilla illata ér el hozzám. Aztán a hangja.

–