~ KATALEYA ~

Lassan felülök, képtelen vagyok úgy tenni, mintha nem fájt volna. Érintése megmarad, égeti a bőrömet ott, ahol szorosan megragadta az arcomat. Kicsúsztatom a kezeimet az általam már meglazított kötelekből, és megérintem az arcom.

Egy pillanatra tényleg úgy éreztem, hogy felismert… de aztán úgy tűnt, mégsem… vagy talán mégis?

Megrázom a fejem, próbálva kitisztítani a kavargó gondola