~ ENRIQUE ~

Lent teljes a csend...

Befordulok a sarkon, és egyenesen hátrafelé tartok, amíg a látóterembe nem kerül. Ismét nem hallom a szívverését.

Egy pillanatra megállok, lefagyok, ahogy a nosztalgia hulláma mos át rajtam. Ahogy ott ül, emlékeket ébreszt. A térdeit felhúzza, a karjaival átöleli őket, a fejét pedig a térdén nyugtatja.

"Állj fel" – parancsolom, a gyomrom görcsbe rándul, de mi