~ KATALEYA ~

Az arcom lángba borul, a szívem úgy verdes, ahogy nem lenne szabad, és felnézek a gyönyörű, mogyoróbarna szemeibe, amelyek az enyémekbe égnek. Egy vízcsepp tapad a szempillájára, és majdnem felemelem a kezem, hogy letöröljem, de ekkor pislog egyet, kizökkentve engem a gondolataimból.

– Hadd lássalak rendesen – erősködik, mély, csábító hangjától a bensőm is beleremeg.

– Én… én tényl