– Ez nem hangzik túl... ártatlannak.

A szeme megcsillan, ahogy a melleimre téved a tekintete, mielőtt elfordul, és elővesz egy cigarettát. Ekkor érzem meg újra. A gerincemen végigfutó borzongást, hogy valaki figyel.

Tovább sétálunk, és megkönnyebbülök, hogy magunk mögött hagytuk a tömeget; ez a környék csendesebb.

Megcsörren a telefonja, előveszi, majd összeráncolja a homlokát.

– Rossz a térer