Az őrjöngő sikolyok rántották vissza Louisát a valóságba.

Gondolataiban Julian... a férfi, aki már oly sokszor megmentette... tiszta volt, szent és érinthetetlen. Nem akarta belerángatni őt a saját zűrös ügyeibe.

Egy Viviannek szánt hideg mosollyal az arcán, szótlanul felemelte a sérült kezét, és lehúzta a csuklójára tekert selyemsálat.

A vörös sál minden vérnyomot elrejtett. Ám ahogy lehullott,