Payton

VISZONYLAG HAMAR tudatosult bennem, hogy Dani irányítja a lépteimet, ahogy elhagytuk a szobát. Kivezetett az előtéren keresztül egy oldalsó ajtón, amely egy üres, aszfaltozott területre nyílt, ahol piknikasztalok álltak, és nem sok minden más. Amint megcsapott a hideg, derékból előrehajoltam, és addig hánytam, amíg semmi sem maradt a gyomromban.

– Gyere, ülj le, édesem – mondta Dani,