Felém nyújtotta a kezét, én pedig odasétáltam hozzá, és hagytam, hogy finoman az ölébe húzzon. – Sajnálom, hogy lecsesztelek, kicsim.

– Köszönöm. – A tenyerembe fogtam az arcát. – És, milyen volt a napod?

Elmosolyodott... ez volt az első igazi mosolya, amióta hazaért. – Jó volt.

– Nem terveztem semmit vacsorára. – Fintorogtam egyet. – Kicsit bealudtam.

Felkuncogott. – Majd én főzök.

–