– Dehogynem. Csak beletelt egy percbe, mire rájöttél.

– Meglehet.

Hallottam, hogy valaki a nevét kiáltja a háttérben, és a gyomrom görcsbe rándult.

– Mennem kell, bébi.

Sóhajtottam. – Hallottam.

– Jól vagy?

– Jobban lennék, ha itt lennél… tudod, és a pinámba fúrnád az arcod.

Devon halkan felszisszent. – Tudnád ezt a fajta beszédet a minimálisra csökkenteni a kedvemért? Nem sétálhat