A dereka köré fontam a karom. – Tényleg szükségem van rád – vallottam be.

– Tudom.

– Haldoklik, és semmit sem tehetek ellene.

– Mi lenne, ha lemennénk a kórházba, és megnéznénk, ki tudjuk-e deríteni, pontosan mi a helyzet, hm?

Belebólogattam a mellkasába, majd elengedtem, hogy befejezhessük az öltözködést, és elhúzhassunk innen a francba.

Harminc perccel később beálltunk a kórház elé,