– Igen, kicsim, tudom.

– Olyan volt nekem, mint az a báty, aki sosem adatott meg. Az egyik legjobb barátom volt. – Train szemébe néztem. – Mihez kezdek majd nélküle?

Abban a pillanatban, ahogy ezek a szavak elhagyták az ajkamat, megtörtem, és átszakadtak a gátak. Train ekkor elengedett. De csak annyi időre, hogy a karjaiba kapjon, és átvigyen a hotelszoba nappalijának hatalmas, süppedős foteljéhez