– Rendben, Anya. Kösz – vettem fel a telefont. – Szia, Sült Krumpli!

– Szia, Krokett!

Pár másodpercig csendben ültünk, aztán hallottam a sóhajtását a vonal túlsó végén.

– Sajnálom, hogy nem hallgattam rád – mondta.

– Azért sajnálod, mert Madison egy ri... – elkaptam a szót, és előbányásztam a belső jóságomat, bármilyen csekély is volt az. – ...izé, nem túl kedves ember, vagy azért, mert egyes lett