Bólintottam. – Úgy tűnik, nappal jégkorongozó, éjszaka pedig titkos motoros.

Anya megsimogatta az arcomat. – Szükséged van egy kis időre, hogy megemészd?

Ismét bólintottam.

Elmosolyodott, és átkarolta a vállam. – Gyere, menjünk apád irodájába.

Követtem a folyosón, és bezárkóztunk. Ő belezuttyant az egyik székbe, én pedig leültem a vele szemközti hiba.

– Le kell vennem ezt a cipőt – mondta, miközbe