Cash

CSÜTÖRTÖKÖN, NEM SOKKAL dél előtt az édesanyám besétált a műhelybe, és nem tudtam megállítani a hatalmas mosolyt, ami az arcomra kúszott. Volt valami abban, ahogy megláttam anyámat, amitől minden jobb lett. – Szia, mama.

– Szia, kicsim. Kész vagy ebédelni? – kérdezte. Sötét farmert, magas szárú csizmát és egy Tűzkutyák pulcsit viselt.

– Hogy a fenébe ne. Hova viszlek?

– Mit szólnál