Megforgatta a szemét.

– Mi az? – követeltem a választ.

A karját a vállam köré fonta, és magához húzott. – Bárcsak úgy látnád magad, ahogy mi, többiek látunk.

Megöleltem, és elmosolyodtam. – Dolgozom rajta, drágám.

Lecsúsztatta a kezét a fenekemre, és megveregette, miközben kötekedett: – Dolgozz gyorsabban.

Tíz percen belül már találtam is két ruhát, egy pár magassarkút, egy kézitáskát