Eldűlt a lélegzetem, és a szemébe néztem. – Nos, erre azért semmi szükség.

– Pedig vicces lenne.

– Ezt inkább halasszuk el arra az időre, amikor tényleg egyedül leszünk.

– Szóval itt alszom? – kérdezte újra.

– Igen, kérlek – mondtam vigyorogva.

– Helyes válasz.

– De befekszel az ágyba, felpolcolod azt a lábat, és nem kelsz ki onnan, hacsak nem kell vécére menned. Világos?

– Megdugs