Suttogások zajára ébredtem, egy olyan szoba ágyán fekve, amit még sosem láttam. Az ablakokon nehéz, vörös mintás sötétítők lógtak. Éreztem a beáramló lágy szellőt, ami finoman végigsöpört a bőrömön. A mennyezet magas volt, túl magas ahhoz, hogy bárki létra nélkül elérje. Mekkora szívás lehet kicserélni az izzókat a mennyezetről lógó csilláron. Lelenéztem, szürkés pehelypaplannal voltam betakarva,