Theo hirtelen lehúzott a mögöttem lévő puha, szürke fotelba.

A férfi, Alaric, a válla fölött hátrapillantott a festményre, amibe annyira belefeledkeztem, majd egy morgással visszarántotta magára a figyelmemet. – Elnézést – mondtam. Oldalra billentette a fejét, apró, vörös szemeivel a lelkembe fúrt, miközben az ajkai kissé visszahúzódtak, felfedve az agyarait.

– Alaric – mordult fel Theo, amikor és