**Evelyn szemszöge**

Orion átvezet a helyen, át egy nappalin egészen egy konyháig, majd egy tolóajtóhoz kísér. Eltolja, és megcsap az éjszaka hideg, fagyos levegője. Kilépve az erkélyre, Orion néhány székre mutat, én pedig leülök az egyikre, és lenézek a peremen. Látom, hogy nagyon magasan vagyunk; a lenti fények olyanok a hóborította háztetők hátterében, mint megannyi tündérfény.

– Soha ne menekü