Másnap reggel úgy ébredek, mintha ki akarnék mászni a saját bőrömből.

Nyugtalan vagyok, ingerlékeny, teljesen feszült a... nos, a megkönnyebbülés hiányától. A testem még mindig zsong a tegnapi álomtól, egy olyan dolog után sajogva, amit nem kaphatok meg. Minden alkalommal, amikor azt hittem, van egy pillanatnyi magányom, hogy gondoskodjak magamról, Tristan megjelent.

Mintha beépített radarja