"Már úton is vagyok" – mondta Tristan, azzal befejezte a hívást, és a kelleténél nagyobb erővel azonnal újraindította a motort.

A féltékenység, amit próbáltam elnyomni, forrón és ocsmányul lángolt fel a mellkasomban. Persze, hogy volt egy nő. Persze, hogy Tristannak is van valakije, akivel annyira törődik, hogy mindent eldob, és az éjszaka közepén a rohan hozzá.

Erre számítanom kellett volna