Húsz perc telt el azóta, hogy lementünk abba, ami egy régi metróalagútnak tűnt, és én még mindig sokkos állapotban voltam.

A földalatti versenypálya úgy terült el előttem, mint valami őrült álom. A betonfalakat utcai művészet borította, mindenhol neonfények világítottak, a levegőben pedig égett gumi és benzin szaga terjengett.

Tristan elhozott a titkos világába, én pedig nem tudtam eldönteni