Lépéseket hallottunk, és Tristan megjelent a konyha ajtajában. – Indulhatunk?

Bólogattam, és követtem őt vissza a nappaliba, ahol Orion várt. A bátyám nyugodtabbnak tűnt, mint korábban, bár még mindig aggódott.

– Vigyázz magadra – mondta, és még egy ölelésbe vont. – És ne feledd, amit mondtam: hívj, ha bármi történik.

– Úgy lesz. Minden nap találkozunk a munkahelyen, emlékszel? – emlékezte