Tristan szemszöge

Most, hogy már kerestem őket, láttam a küzdelem nyomait. Egy furcsa szögben hátratolt szék, egy pohár, ami begurult a szekrény alá, karcolásnyomok a linóleumon, amik úgy néztek ki, mintha valakit végighúztak volna a padlón.

– Nem, nem, nem – suttogtam, az elmém végigpörgette a lehetőségeket, és mindegyik rosszabb volt, mint az előző.

Remegő kézzel vettem fel a telefonját,