Athena

Ekkor kitörtek belőlem a könnyek, és nem tudtam megállítani őket. Minden az elmúlt napokból, a félelem, a fájdalom és az az elsöprő szeretet, amit ezek az emberek irántam éreztek, mindez csak úgy kiömlött belőlem.

Először Orionhoz fordultam, átkaroltam, és az arcomat a vállába temettem. Szorosan ölelt, és éreztem, hogy ő is remeg.

"Köszönöm" – suttogtam. "Mindent, hogy sosem mondtál