Tristan

– Kicsim, ez nem… – kezdtem, ösztönösen felé lépve, mert minden porcikám arra vágyott, hogy közelebb legyek hozzá, hogy megérintsem, és megértessem vele a dolgokat.

De ő hátralépett, és a mozdulatától a vér is megfagyott bennem, földbe gyökerezett a lábam, mintha fizikailag taszított volna el magától.

A kezem tehetetlenül lógott az oldalam mellett.

– Nem így értettem – próbálkozt