– Reggel óta... – kezdte Ethan, majd némán elfordította a kamerát, hogy mutassa George-ot a kórteremben, abban a reményben, hogy George majd rábeszéli Isabelle-t a visszatérésre.

Már délután volt, munkanap, és George nem az irodában volt, hanem a kórházban.

Ketten egymást bámulták a képernyőn keresztül. George nem szólalt meg, csak nézte Isabelle-t, és egy pillanatra mindketten szóhoz sem jutottak