– Chloe, én... – kezdte Arthur; épp azt akarta elmagyarázni, hogy először el kell vinnie Jennifert és Jenarthot a kórházba. De mielőtt befejezhette volna, Chloe közbevágott, hangneme hűvös és távolságtartó volt.

– Arthur, te még mindig nem térdeltél le, hogy bocsánatot kérj!

A halvány reménysugár eltűnt Arthur arcáról, helyét pedig egy olyan arckifejezés vette át, mintha valami savanyút nyelt voln