Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Arthur nem erőltette tovább. A karján lévő határozott szorításból érezte, hogy Frank mélységes gyászt él át.

Frank lassan haladt előre, míg a koporsó elé nem ért. Kinyújtotta remegő kezét, és gyengéden a sötét, polírozott fára fektette.

„Charles! Hogy mehettél el így!

Két évvel idősebb vagyok nálad. Én még itt vagyok, hogyhogy te mentél el hamarabb?” Frank hangja zokogásba csuklott. Néhányszor meg