Sierra nem válaszolt. Csak elindult felfelé a lépcsőn.

– Állj csak meg.

Bradley türelme lassan elfogyott. Minden tőle telhetőt megtett, hogy a kedvében járjon, Sierra mégis ugyanolyan távolságtartó maradt, mint mindig.

Visszagondolva a reggel történtekre és Jonathan szavaira, erőt vett magán, hogy nyugodt maradjon, és a hangját szinte már gyengédre hangolta.

– A bátyád vagyok, Sierra. Törődöm vele