Moana

Biztosra vettem, hogy meg fogok halni.

– „Kérlek” – könyörögtem a farkasomnak –, „át kell alakulnom. Ez az egyetlen módja, hogy megmensem a kisbabámat.”

Az erős szél csapkodta a hajamat és a ruhámat, és az eső mostanra már egészen a bőrömik átáztatott. Mögöttem nem volt hová mennem, csak lefelé. A sarkam már a szikla szélén állt, és csak egy kis lökésre voltam attól, hogy a halálba zuhanjak.