Egy hosszú és szeretetteljes délutáni szunyókálás ellenére sem bújhattak el abban a hálószobában örökké. Leginkább azért nem, mert Ophelia ébredés után éhezett, és felsóhajtott. A kisbabája tényleg úgy evett, mint egy ifjú sárkány… Kicsit kinyújtózott, az ágy szélére ült, és sajgó, fájdalmas izmait okolta. Arthur mögötte ült, és egy gyors csókot nyomott a nyakára.

– Mennünk kell… – suttogta a lán