Ophelia lassan ébredt, az ajtó mögül szűrődő matatásra. Összeráncolta a homlokát, azon tűnődve, mi történhet. Ha eléggé összpontosított, hallhatta a beszélgetés egy részét...

– De... már két napja...

– Mondtam már, semmi bajuk! Csak hagyd itt. Hiszen megeszik, nem igaz? Gyere vissza, és takarítsd el később. Ne zavard őket, majd előjönnek, ha megelégelték.

– Ó... értem...

Ophelia felsóhajtott, és A