Victoria

Amint résnyire kinyitom az ajtót, hogy kilépjek a folyosóra, és onnan beszéljek Isabellával, a nő szélesre vágja azt, és kéretlenül belép.

Megtántorodom a kicsapódó ajtó erejétől, de hamar visszanyerem az egyensúlyomat, és megfordulok, hogy szembenézzek vele.

„Nem tudtál volna várni, amíg megengedem, hogy bejöjj?”

„Ó, kérlek!” – forgatja a szemét. „Mintha tényleg engedélyre lenne szükség