Alexander

A tükörbe nézve a nyakkendőmmel bajlódom, ami egyre jobban frusztrál, mert fogy az időm. Tudom, hogy apám mindjárt újra hívni fog, és követeli, hogy siessek a ma esti sürgősségi ülésre.

Amikor végre sikerül megkötnöm, oldalra hajtom a fejem, és a tükörből Isabellára pillantok. Összegömbölyödve fekszik az ágyamon.

Mióta visszatért az árvaházból, abba sem hagyta a sírást, mert szörnyen érz